Mit bír a bringás bukó?
Az EU 1996-ban szakértők bevonásával (akik között sisakgyártók is előfordultak) léptette érvénybe a ma is aktuális sisakszabványát, az EN 1078-at, amiben meghatározza, hogy milyen behatásoknak milyen mértékben kell megfelelnie egy bukónak. A fő cél az, hogy a sisak elvezesse az agyra ható energiát a különböző rétegek segítségével. Ha túl kemény lenne, akkor az egyenes felülettől kapott ütést képtelen lenne a saját anyagával mérsékelni, és az agy egy az egyben kapná a fejet érő energia erejét. Ha az anyag túl puha, akkor az élesebb, kisebb felülettel érintkező dolgok esetében nem tudna ellenállni a külső behatásnak, beszakadna, és az összetömörült anyagtól a fej közvetlenül kapná a megrázkódtatást. Ezért áll különböző rétegekből a sisakunk.
Csakhogy, van egy kis probléma. Az európai szabvány előtt bizony léteztek már irányelvek. Az EU-s szabvány tehát ezeket gondolta tovább, és szigorította? Nem. Sajnos az előírások engedékenyebbek lettek a korábbiaknál.
Alapvetően három felületre tesztelik a bringás bukókat: egyenesre, félgömb alakúra és járdaszegélyszerűre. Ebből az EU-s szabvány mindössze kettőre ad meg határértékeket: az egyenesre és a járdaszegélyre, holott a legtöbbször egyenes vagy félgömb alakú felülettől keletkezik a fejsérülés.
Ezzel ellentétben a Snell B-95 szabályozás mindhárom felületen tesztel, a Snell B-90 pedig pont az éleset hagyja ki. Az EN 1078 az egyenes felszínnel való ütközésnél a sisaktól - mérettől függően - 46-90 joules energiaelnyelést vár, a Snell B-95 ezzel ellentétben 110 joules-t. A szegélyszerű felületnél az európai szabvány 35-64 joules-lal számol, a Snell B-95 viszont egységesen 72-t vár el. Összes energiaelnyelésre az EN 1078 min. 81, max. 154 joules-t ír elő, ezzel szemben a Snell min. 326, max. 364 joules energia elvezetését követeli meg. Ehhez nem árt tudni, hogy egy sima esésnél az energiabehatás könnyen elérheti a 75 joules-t, ami ellen egy európai szabványnak megfelelő bukósisaknak már nem kell védenie. És akkor nem volt szó a motoros járművekkel való ütközésről, ahol akár többszáz joules is érheti a fejünket ütés formájában. Ma nagyjából az utcai (tehát nem downhill) bukók arra vannak tervezve, hogy ha egy gyalogos megbotlik és elesik, akkor az ő fejét megvédi a sérüléstől. És hogy miért nem terveznek biztonságosabb felszerelést? Mert a biciklizés sport, ahol számít a nyakunkon vitt súly, a szellőzés, a hallás, és önmagunktól még a gyártók sem tudnak megvédeni (Cyclehelmets.org).
A Specialized termékei a Snell B-95-ös minősítést is megszerezték, tehát vásárlás előtt nagyon is érdemes utánamenni, milyen magas volt a léc a tervezésnél és gyártásnál, hátha nem csak a gyenge szabvány előírásait tartották be.
Specialized bukósisakból üzletünk hatalmas választékkal rendelkezik, a teljes kínálat elérhető >>IDE<< kattintva.
A bringás sisakok többsége tehát jócskán nem nyújtanak 100%-os védelmet. De: ha van bármi, amitől megóvhatják a fejünket, az arcunkat vagy az agyunkat, akkor miért ne biztosítanánk a testünknek legalább ennyi védelmet? Csak ne ringassuk magunkat hamis biztonságérzetbe.
A fejsérülés nem katonadolog!
De mi is történhet a fejünkkel? Ebcsont beforr, meg katonadolog, nem igaz?
Nem. Az agyat érő behatások sokkal súlyosabb következményekkel járnak, mint egy lábszártörés. Egyes becslések szerint kb. 3 agyrázkódást vagy enyhe fejsérülést lehet elszenvedni anélkül, hogy kialakulna egy összetett akut szindróma, ami aztán felelős lehet a depresszióért, öngyilkosságért, epilepsziáért, impotenciáért, Alzheimer- vagy Parkinson-kórért. Persze minden egyéntől függ, a statisztika csak az irányokat mutatja meg, nem teszi kötelezővé a következményeket. Ennek ellenére azért elég ijesztő, ha a számok szerint a durva fejsérülést elszenvedő egyének 70%-ánál jön ki később az epilepszia, és az öngyilkosságok száma is négyszer magasabb, mint az össztársadalmi mutató szerint. Ráadásul már egy sérüléstől is felléphetnek beszédzavarok, hallás- vagy látáscsökkenés, koncentrációs vagy memóriazavar, mozgásproblémák, vagy akár érzelmi változások, ami a személyiség átalakulását is okozza. A hozzátartozók számára gyakran utóbbi jelenti a legnagyobb terhelést.
